Karcsi bátyámnak ajánlom ezt a felújított "Öszvér" botot, aki már az örök horgászmezőkről nézte végig szeretett botja felújítását.
Karcsi bá' neves horgászorsó javító, és bot készítő volt. Az élet úgy hozta, hogy horgászattal kapcsolatos hagyatéka nálam kötött ki. Volt ebben félig kész bambusz bot, orsók javításához mindenféle rugó, görgő, fogaskerék, fedőlap stb. Meg néhány bot töredék. Ezek éveken keresztül csak álltak nálam a sarokban. A kötegből már felújítottam egy Hokév Öszvér botot, ami azóta a Tisza Tavi Horgászmúzeum gyűjteményében látható.
A bot töredékek között volt egy teljesen felismerhetetlen nád bot csonk, amit mindig megnéztem, aztán visszaraktam a helyére, nem volt szívem kidobni, de felújítani sem láttam értelmét. Aztán egyszer több időm volt nézegetni, és megláttam benne az évszázadnyi kosz és festék alatt búvó szépséget. Addig kutattam, míg találtam hozzá egy üveg spiccet, gyűrűket, toldó hüvelyt, vég dugót.
Ekkor már körvonalazódott bennem, hogy felújítom magamnak, csak azért, hogy ne legyen az idő martaléka, ez az állarc mögé bújt gyönyörűség.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy maga a bot nyéltagja eredetileg egy Hokév Tisza Mester bot volt, aminek a spicc része is nádból van, de sajnos azt már nem találtam meg, így lett belőle öszvér bot, üveg spiccel.
A felújítás nagyon macerás művelet lett, mivel a nyéltag parafája is sérült, ezt is helyre kellet hoznom. Végdugóm sajnos nem volt Hokév, ezért azt egy másik botról, (ami valószínűleg Tokoz bot ) szedtem le.
Mivel toldó hüvely nem volt meg a boton, ezért kellet egy olyat találnom amibe az üveg spicc toldó része tökéletesen passzol, és egyformák a díszítéseik is.
A bot nyéltagját meg kellet szabadítanom a cérnától, rászáradt festéktől, és az évtizedek alatt felkent több réteg lakktól is. A cérnák eltávolítása után a lakkot szikével szoktam óvatosan lekaparni, jön ilyenkor egy kis nád forgács is, de ez nem jelentős. A lényeg, hogy ne vágjunk bele a nádba!
A régi töredezett parafát kivágtam, a helyére beragasztottam egy újabb parafát, kicsit nagyobbra méretezve, mint a régi, a műgyanta száradása után pedig összecsiszoltam a nyéllel.
A felújított bottestre sikerült eredeti gyűrűket találnom, amik ugyan későbbi gyárátsúak, mint az öszvér botokon jellemző porcelánbetétes gyűrűk, de szerintem ugyanolyan szépek, és még talán kecsesebbek is.
Az orsótartó felújítása is aprólékos és sok munkát igénylő művelet volt. Először eltávolítottam minden szennyeződést, szappanos vizes ruhával, aztán finom 600-as csiszoló papírral megcsiszoltam a felületet, és végül polírpasztával bekentem és lepolíroztam.
Kapott a bot egy eredetei horgogakasztó fület, ami csodával határosan megmaradt az évtizedek viharában, ezt is políroztam.
Természetesen valamiféle díszítő kötés is kellett, a nyéltagra és a gyűrűkhöz is dupla soros, mert a bot így még szebb lett.
Az elkészült bot megérdemli, hogy megmutassam a Dunának. Az egyedi gyártású Tap Tlustos orsó, és ez a bot remek párost alkotnak. Remélem Karcsi bá' is elégedetten figyelte, hogyan kel életre ez az öreg szépség.
A bot fényképezésekor, mintha a Duna is érezte volna, hogy ez egy különleges alkalom, és egy gyönyörű márnával ajándékozott meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha van mondanivalód, írd meg.