II. CFF légycsere reblog

 Egy jó kezdeményezés amire érdemes jelentkezni, és a légykötő tudományt csiszolgatni általa:

Amíg a téli, farkasordító hidegben vacogunk, egyre unalmasabb és unalmasabb pót tevékenységeket folytatunk, s mire bekacsintanak az ablakon az első tavaszi napsugarak, már összeborzolt hajjal, lelki roncsként vágyunk a víz mellé, benyálkázni a kezünket. 

Éppen ezért, lassan itt az ideje, hogy a második CFF légycserét is (még időben) meghirdessem, lerövidítve ezzel a kínkeserves napokat. Parancsoljatok! 

Szabályok:

- bárki nevezhet, kortól, nemtől, beállítottságtól függetlenül;
- csak saját készítésű legyek vesznek részt a cserében;
- a légycsere minimum 6 ember jelentkezése esetén indul, maximum létszám 15 fő;
- jelentkezési határidő december 10, ha részt szeretnél venni, akkor alul a hozzászólásoknál (vagy e-mailben) mindenképp jelezd!

Menete:

- mindenki, a kihirdetett kritériumoknak megfelelő legyeket köt (résztvevők száma+1 db);
- ezeket a megadott határidőig, január 10-ig postára adja a későbbiekben megadott címre;
- a blog szerkesztője szortírozza, s küldi őket tovább a többieknek (a továbbküldés költségeit a blog állja);
- mindenki örül vadonatúj legyeinek, a +1 darab legyekből berámázott emlék készül, később ez kisorsolásra kerül;

A műlégy típusa pedig:

TETSZŐLEGES SZÍNŰ ÉS STÍLUSÚ SZÖCSKE VAGY TÜCSÖK SZÁRAZLÉGY  SZINTETIKUS ANYAGOK (PL. POLIFOAM) KIZÁRÁSÁVAL

Hajrá!
(Ha rávehetem a legyes blogger kollégákat egy kis kooperációra, kérem őket, hogy osszák meg ezt a bejegyzést! Köszi!)

Műlegyes balin visszaenegedése, videó

Békés folyólakók

 

Néha kell a változatosság, már nagyon régen feedereztem, most ismét megpróbáltam, több, kevesebb sikerrel.

A kicsi becsülete

2014 Horgászblogja Díj Nyertese!

Eljött a nap, hogy továbbadjam a Horgászblog díjat, amit Pupa hívott életre még 2011-ben. Az eddigi díjazottak mindannyian igaz horgászok, akik ma már a horgászat magas iskoláját művelik a szó nemes értelmében. Az én díjazottam is elkötelezett horgász, aki nem sajnál pénzt, időt, kudarcokat, hogy a horgászat ismeretlen, de számára érdekes módszereit megtanulja, elsajátítsa, hogy aztán eredményesen használja. A blogom kajakos bejegyzései hatására épített egy kajakot, az építés menetét pedig részletesen leírta a blogján! Már ezért megérdemli a díjat, de ez csak a kezdet volt, mert idővel az ultra light pergetés és a  műlegyezés tudományát is lelkesen és sikeresen megtanulta. A bejegyzései olyan természetességgel szólnak az olvasóhoz, mintha az olvasó is ott lenne vele a vízparton, az eredménytelen horgászatokról is ír, ma már ritka az ilyen őszinte blog író...

 A Pupa által leírt szabályok:  

"Ezt a díjat egy magyar nyelvű blognak

fogom adományozni, mely blog még további két blogot kell, 

hogy kitüntessen ezzel a címmel.

Az odaítélésnél a blog tartalmát, a bejegyzések kellő hosszúságát,

a magyar beszédnek megfelelő stílusát, 

a halak és a természet tiszteletének meglétet kell figyelembe venni 

mind ezeknek megfelelő képi tartalommal."

 Tehát a díjazottam Halászi Pergető Horgász lett! Gratulálunk Lengyel Istvánnak! Fogadjátok őt, és beszámolóit ugyanolyan érdeklődéssel, mint az én írásaimat ebben az évben. Remélem ez a díj ad majd egy kis lökést, a további színvonalas  bejegyzésekhez, fotókhoz.

  

A kitüntetetteknek a díjat a főoldalon kell elhelyezniük, 

legalább fele méretben és még egy évig 

ez eddigi minőségben kell blogjukat fenntartani.

A következő években, a díjat mindig az első díjazott adományozza tovább,

melyről egyeztet a díj alapítójával, a Horgászó Séf bloggerével.

A bokrok között

Nyár az őszben

Most nem mertem kockáztatni, pergető botot vittem magammal, az épphogy beállt, de még zavaros vízben, legyezéssel nem biztos, hogy megtaláltam volna a halakat.

Csatornás, domis legyes

A Duna partján

 Vadászik

Levél az Öreg Dunáról

Kedves Emil, és István! 

 Mire levelem megérkezik hozzátok a színei már biztos megfakulnak. A tőletek tanultakkal nekiindultam az ismeretlennek, járom az utam, az új utam. Bízom benne, hogy lesz még alkalom együtt horgászni, addig is leírom nektek az egyik emlékezetes kalandomat.

" Két kezes legyezés"

Nagyképű a cím, mert amit csináltam, az egy 8-9-es erősségű legyes bottal való két kezes technika próbálgatása volt. Egy Szigetközi legyes találkozón, ahol a helyi műlegyező fenomének szerveztek kétkezes legyes  tábort, bemutatót, láttam először, hogyan horgásznak ezzel a módszerrel.

Kajakos horgász találkozó

Kajakos horgász találkozó volt a Mosoni Dunán, na nem egy országos, csak amolyan helyi, három elvetemült kajakos horgász :) Sali, Pisti, aki a Halászi horgász blog írója, és jómagam, végre sikerült egy közös horgászatot összehozni. Ráadásul úgy, hogy lefelé tudunk a Mosoni Dunán csorogni kb 10 km-t. (Ezúton is köszönöm Pisti édesapjának a korai kelést és fuvarozást.)

Tenkara legyezés

Nyár vége van, a kis vizek partjait benőtte a gaz, indák, ember magas nád állják utamat. A csatornákban néhány kisebb csillogó víztükörtől eltekintve, összefüggő vízi növényzet ad a halaknak tökéletes búvóhelyet.

Tenkara legyezés, videó

Még a nyár elején vettem fel a tenkarás horgászataimat, ez a rövid videó, ami úgy, ahogy sikerült... A nagy domiról, csak képek vannak, akkor pont nem kapcsoltam be a gépet, de így is egy szép emlék.

Szigetköz kajakkal, videó

A Kis Rábcán, kajakkal

A falu alatt folyik a Kis ( Döglött ) Rábca, évek óta játszottam a gondolattal, hogy meg kellene látogatnom kajakkal. Most a folyamatos esőzések miatt a Kis Rábca vize is elöntötte a környék, tocsogós laposait, így ideális lett a helyzet egy kiadós kajakos horgászatra.

Marcalon kajakkal

 Végre! Ismét vízen horgászhattam! Rég vágytam már egy kajakozásra a Marcalon, kristálytiszta víz, a vörös-iszap katasztrófa után újra élettel tele. Nagy reményekkel indultam....

Patakos, legyes

Árad, már megint. Zavaros, koszos, nagy, éppen, hogy csak gázolható, de azért megpróbálom. Mostanában, nem tudok úgy menni, hogy jó legyen a vízállás...

Színek a vízparton

Küzdelmes napok

Ez az idény nem lesz a kiemelkedők között, legalábbis nem a horgászat szempontjából. Majdnem minden hétvégén eső, szél, áradás, lehűlés, front, meg mindenféle időjárási anomália. Ennek ellnére mentem, horgásztam, próbáltam új helyeket, több, kevesebb sikerrel.

Egy nap, amire még sokáig emlékezni fogok

 Amikor minden úgy sikerül, ahogy elterveztem, sehol egy felhő, szélcsend, megfelelő vízállás, és domolykókkal teli vízfolyás! Évente csak pár ilyen alkalom adódik, ha szerencsém van akkor pont ott lehetek, de általában csak sóvárgok utána. Most viszont sikerült.

Ladikos, balinos, domolykós

 A horgász cimbora,  a gyerekkori horgász cimbora, az örökös barát. Jó pár éve nem horgásztunk együtt, mindketten mentünk a magunk útján. Aztán a horgászat ismét összehozott egy ladikos pergetős pecára.

Nyaralások között

Lápon innen, és azon túl

Hideg van, didergek. Pöffent egyet a föld, fehér páragomolyagok szállnak a nádas felett, hűs szellőcske kergeti őket, meg, meg állva, incselkedve a nádassal is. Páracseppek gördülnek le egyenként a bólogató nád levelekről, mint megannyi apró gyémánt, halkan csobbanva tűnnek el a mélyben, közben zenélnek, énekelnek, szimfóniát írnak, a természet apró szimfóniáját. Őzbak riaszt - bahh, bahh, bahh -, valamit hallott, persze megint a ravasz piros bundája villant, udvari tollast szorongat, ahogy hazafelé oson a búzaföld szélén. Apró nádi poszáta tüsténkedik, néha énekel - tik,tik, tak, tak, nyikk - aztán odébb ugrik felborzolja magát, néhány harmat cseppet szór szerteszét.

Nekem a Balaton....

Saját wobbler, domolykóhoz

Jól indul  a nyár, szebbnél, szebb domolykók kerülnek lencsevégre :) az-az, hogy horogra, ráadásul, a többség saját készítésű wobblerekre, legyekre.

Tenkara, lopakodva, cserkelve

Van ez a tenkara módszer, ami nem illeszkedik nagyon, semmilyen horgász irányzathoz, talán a legyezéshez egy kicsit. Nekem viszont tavaly óta, az egyik kedvencem lett. Saját kötésű legyekkel, és egy lehelet finom bottal, ami nem mellesleg pihe könnyű is, a legkisebb halak kifogása is élményszámba megy.

Paprikás krumpli, harcsával

Szokásos évenkénti vízparti sátorozásunkat előbbre hoztuk, hogy a szúnyog had előretörése előtt, még jól érezzük magunkat. Nem is csalódtunk, mer szúnyogfronton, még tűzszünet uralkodott, egy, egy felderítővel futottunk csak össze, viszont kullancs az annál több támadt ránk, az előőrseik egészen a sátrakba merészkedtek!

A Kajakos, a Cimbi meg a harcsa

Zsibbasztóan fülledt májusi délután volt, két jó barát, Kajakos, meg a Cimbi baktatott együtt a csónakkikötőbe, az öreg facsónakhoz. Már egy hete eltervezték, harcsára fognak kuttyogatni. Görnyedten cipelték a cejgot, a Forelle csónakmotort, evezőt, horgászbotot, halradart, az iszapgilisztát, meg a csalihalas vödröt, nadályra nem volt pénzük. Hamar megtelt az 5 méteres ladik, tele voltak az ülődeszkák, a pallón se volt talpalatnyi hely. Végre belehuppantak a csónakba és elindulhattak a szövevényes ágrendszerbe. Megérkezéskor látták milyen nagy a víz, zavaros és uszadékkal teli volt a kikötő. Kajakos ( aki akkor még nem volt kajakos, csak csónakos ) megpróbálta elindítani a rozzant Forellét, ami köhögve, füstölve ellenkezett.

Turista horgászjegy



 

Egy jó kezdeményezés, létrehozták a ( link) : turista horgászjegyet, ami a Nébih-n keresztül igényelhető 2 ezer jó magyar forintért. Most már mindenki, aki a horgászat iránt érdeklődik, ki tudja próbálni milyen érzés a pecázás, és mindezt úgy, hogy nem jár tilosban.

Balinok nélkül

Balinoznék, de a balinok, nem akarnak velem találkozni, éjjel 3-kor tök sötétben indultam, már a kocsiban láttam néhány esőcseppet a szélvédőn, de mire kiértem a vízpartra, már rendesen esett.

100.000

A blog számlálója elérte a százezer kattintást! Az első bejegyzésnél, még abban sem voltam biztos, hogy bárkit is érdekelhet, most meg százezer kattintás. Álljon itt az első bejegyzés ismét: 

Vidrák a Szigetközben. Videó!

Tribordmen, a kajakos wobbler

Társam lett, kajakos társam, wobblermánia úgy gondolta, kell nekem egy Tribordmen wobbler, a Szigetköz fenegyereke, a félelmet nem ismerő kajakos horgász!

A gyermek öröme.

 Kimentünk, végre, pecázni, január óta ígértem a fiamnak, de az időjárás soha nem kedvezett. Most minden összejött, vízállás, jó idő, kedv, meg kalandvágy - Apa menjünk pecázni!

Próbaút.

Kipróbáltam az új kajakot, ízlelgettem milyen is egy olyan hajóban ülni ami inkább csónak, mint kajak. Horgászni jó, nagyon jó! Evezni már kevésbé, hegymenetben, mint egy csalfa kislánynak, úgy billegett a hátsója...

Riot Escape 12 angler kayak vs. Tribord RK 500-1 angler kayak

Felcseréltem a kalandot, a kényelemre, a hosszú túrákat, a csatorna kajakozásra. Váltottam, kajakot cseréltem, nem is kajakot, hanem egy fotelt, egy kényelmes, széles, rövid, szieszta hajót..

Szigetközi domolykó varázs.

Megtaláltam, nekem való, igazi gyémánt az a hely. Senkitől zavartatva, élnek ott kapitális halak, egy falatnyi vízben. Az ősi Szigetköz legeldugottabb részén, ahol a róka is csak osonva kerülgeti az elszáradt nádtorzsákat. Ahol a vízityúk  nem látott még embert, és jöttömre nyugodtan igazgatta tovább a fészkét, mert azt sem tudta, hogy mi úszik a vízen, vagy a bölömbika, aki mély kurrogással jelezte ez az ő területe.

Csatorna, spiccbot, keszegek.

 Az elmúlt hetek a keszegekről szóltak, tavaszi keszegekről, napsütéses, bágyadt, nyugalmas, spiccbotos horgászatokról. Csak ülök a vízparton, körülöttem ezer színben pompázik minden, döngicsélő méhek szedik a barka virágok nektárjait, vízityúk készül fészket rakni a szemközti nádasban, őszapók repülnek ágról, ágra.

Föld Anya sóhajt fel minden bokorban, minden, nádszálban, minden virágban, a rét és mezők összes növényében.

A első jász.

Tavaszi legyes nap.

Teljesen tavasz van, beköszöntött, megérkezett, madárdalos, virágos, szerelmetes tavasz. A felszáradó föld illatozik ilyenkor, a tavalyi nád lassan átadja helyét a fiatal hajtásoknak. Tavasz van, mindenki ezt kiáltja erdőn, mezőn, vizeken!

A halak is érzik ezt, nem vermeltek a télen, mert nem volt tél. Most meg mintha április lenne, szerelmeskednek a nádban, ami még csak most kezd sarjadni. Mire ideér a fehérhal tilalom, a jászok, domolykók, szilvaorrúak, márnák, paducok, meg a többi népség már az ivadékait számolgatja majd. Ember tervez a természet meg másként végez.

 Mindegy, én most megint legyeztem, mert jó, mert kint kell lenni ilyenkor, mert még lehet, nincs növény így könnyű a csatornákon lengetni. Még pár hónap aztán nem lehet majd, a felnövő csalán, iszalag, a kizöldülő bokrok miatt. 

Napsütés, kék ég, csivitelő madarak, az egész vízpart, valami mélyen, a végtelen nyugalmat árasztja. Beszippant, magával ragad, elvarázsol, lassan lépkedek, minek sietni, hiszen mindenki, mindig siet, most nem, csak a pillanat megélésére koncentrálok, az enyém. 

A horgászélmény teljes, a legyezés öröme végig fut a testen, minden fárasztáskor, ezért csinálom, megdolgozni a sikerért, érezni az izgalmat, kézbe venni a halat, aztán elengedni, így kerek a világ. 

Megjött a tavasz, a hóvirág már tudja, és hirdeti, kopog a gyöngyvirágnak lehet jönni, már nem lesz tél. Talán már a zsibavirág is ébredezik, színesedik az erdő alja, szivárványt hoz, minden kis virág. Boldogság ez a magamfajtának, a élet boldogsága.  

A nádbot a legyek, domik és a balinok.

A következő alkalommal, pergetésnek indult a peca, csakhogy a csatorna vize valamiért bezavarosodott, és ez a körülmény éles váltásra kényszerített, mert a halak nem igazán ették a műcsalikat. 

Azért párat becsaptam, de aztán hiába húztam, nem kellet a műcsali, így visszamentem a kocsihoz és botot cseréltem. összeraktam a tonkin nád legyes botot és felkötöttem a "keljfeljancsit,".

Varázsütésre jöttek a domolykók, mintha nem ugyanazon a vízen horgásznék. A nádbot meg teljesen elcsavarta a fejem, igazi arisztokrata, kimért, méltóságteljes, és kellően lassú. Egy suhintással kidobtam 15 méter zsinórt. Ami nekem már rekord, ha egy profi legyes látná mit művelek a parton, lehet hasát fogná a röhögéstől. Viszont működik a dolog, igaz nem szépségdíjasan, még csak nem is a nagy könyvbe megírtan, de el tudom juttatni a legyet oda ahol a halak tátott szájjal várják. Valószínű, hogy rosszul tanultam meg a dobásokat, nem nagyon gyakoroltam, az egész amolyan ösztönösen jött elő. Mivel nem versenyre gyúrok, csak a saját szórakozásom miatt kezdtem legyezni, ezért nem is érdekel különösebben a dobásaim szépsége, esztétikája. A nádbot, az ebből a szempontból egy külön kategória, teljesen másképp juttatja el a legyet, mint egy karbon bot. A súlya miatt, szerintem jóval nagyobb erő tartalék van benne, lassú lengetéssel, mindenfajta erőlködés nélkül kint tudok tartani egy dobásnyi zsinórt a levegőben . Ez a karbon botokkal nehezen, de sikerült, a nádbottal viszont egy ÉLMÉNY.

Nem nagyok ezek a halak, de jól elszórakoztam velük. Érdekes, hogy a nagyok eltűntek, vajon hova? Egyen méretű domik, és balinok, kapkodták a legyeimet, nem is láttam harminc felettit. Legyekből is inkább a színes csillogó volt a menő, mint a wobblerekből. A feketét egyáltalán nem kívánták.

Az egyetlen nagyobb balin, már elég szépen dolgoztatta a nádbotot, felsejlett előttem, mi lesz majd a 2-3 kg-os jószágokkal :) A közeledő hidegfront, most egy időre véget vet a kora tavaszi pezsgésnek, de azért megint megpróbálok majd néhány halat kipöccinteni a vízből.