A múlt hívó szava.

Sztrádát csináltak a kedvenc csatornám mellé, ezzel indult mai horgászatom, de a kedvem most semmi nem tudta elvenni. A mai nap halak nélkül is különleges volt, mert egy régmúlt időkből való ultra light orsóval, és saját magam által felújított horgászbottal hozott össze a sors, amit ma próbálhattam ki!

Egy kis csuka.

Szeretek egyedül lenni a vízparton, télen csendesen lopakodva, sok mindent lehet látni, madarakat, víz közelében élő állatokat. A növénytakaró hiánya miatt meg olyan helyeket, amiket majd nyáron meg tudok horgászni, de a zöldben nem biztos, hogy felfedezném.

Csatornán gumicsónakkal.

Jeges már a határ, fagyosan bólogatnak a nádbugák, a tél egyre jobban szorongatja a vizeket. Kockásra fagyott induláskor a gumicsónakom, ropogott a jég rajta, kissé féltem is talán nem bírja majd, de beszállás után már nem aggódtam.... A lényeg végre vízen voltunk!  

A 2013 Horgászblogja díj további két díjazottja.

Sokat töprengtem rajta, hogy ki legyen az a kettő blog, akikkel a díjat megosztom, de aztán azon blogok közül választottam, akiket szívesen olvasok. 

Tehát az egyik díjazottam a sorrendiség nélkül:

http://kisgyerekhorgasz.wordpress.com/

Kisgyerek blogját a kezdetektől olvasom, írásait a ön-ironikus humor miatt szeretem, Ő az a horgász aki le meri írni ha nem fogott halat ( melyikünknek nem volt olyan peca az életében amikor semmit se fogott..... ). Ha meg halas írása van azt olyan nyelvezettel tudja leírni, hogy többször el szoktam olvasni. Olvassátok megéri!

A másik kedvenc blogom, akinek a díjat adom: 

http://ervinke.blogspot.hu/

"Bolondhorgász" csendes ösvényeken, már maga a név is kíváncsivá tett, aztán, mikor a blogját olvastam és képeit néztem, a Marcal folyóról, már tudtam, hogy sokat fogom olvasni. A Marcal ez a sokat szenvedett folyó a vörös iszap katasztrófa után, meglepően gyorsan a gyógyulás útjára lépett, és ezt a gyógyulást " bolondhorgász" képei mutatják meg a legjobban. Olvassátok, megéri!

 /Nády Mária: Felülről/

Az élet egy csoda!

Tele van jelekkel, hangokkal,

ha belülről figyeled, a 

valóság s az igaz 

nem ugyanaz, ha

teljesség van

A kitüntetetteknek a díjat a főoldalon kell elhelyezniük, 

legalább fele méretben és még egy évig 

ez eddigi minőségben kell blogjukat fenntartani.

A következő években, a díjat mindig az első díjazott adományozza tovább,

melyről egyeztet a díj alapítójával, a Horgászó Séf bloggerével.
A díjalapító nem részesülhet a díjban.

2013 Horgászblogja Díj.

Földi komám, kiválasztotta a blogomat, ezzel engem ért a megtiszteltetés, hogy még két horgászblognak adományozzam a vándor díjat ebben az évben. Ez a díj méltán híres horgászblogok tulajdona volt az elmúlt években, ezért mindenképpen próbálom majd a blogom színvonalát a hozzájuk mért magasságokban tartani. A számomra kedves két blogot pedig, ugyanezen értékek mentém fogom kiválasztani. 

 A lényeg horgásszunk sokat, ne csak nézzünk, lássunk is a vízparton, örökítsük meg, és írjuk le, néhány fényképpel, vagy karcolattal, netán grafikával megspékelve, mert az élmények a vízparton, pecabottal a kézben, halakat kergetve minden emberben ott vannak.....

A régi és az új manufaktúra.

 Oly titokzatos ez a remeteség.

Fát érintek, füveket simítok

és üzenek a vízzel.

A saját wobbler sikere.

 Az első próba sikeresnek bizonyult, a saját készítésű wobblerrel, ezek szerint a domolykók nem azt nézik mennyire tetszetős, és kimunkált egy csali, hanem a jó mozgású fahalra támadnak. Ez mindenképp biztató a jövőre nézve, ha ezzel az első szériás wobblerrel tudtam halat fogni, akkor a többivel is működni fog.

2013 Horgászblog díj!

Ho, ho, ho, HÓ! Megint eljött az idő, vándorolni fog az év Horgászblogja vándor díj! Részletek itt.

A csukák, a sügér meg a kajakos horgász.

Megesett velem egy nem mindennapi történet, csuka fészekbe nyúltam, a csukák meg, mint darazsak támadták a körforgómat! Hidegfront előtt, reggel kajakba pattantam, hátha megcsípek néhány kisebb domolykót, vagy csukát....

Az új generáció.

Az előző szériához képest, most már sablonnal dolgoztam, kivágtam oldalnézetből és felülnézetből egy műanyag lapból, a nyelvhez is csináltam sablont. A mostani wobblerek süllyedőek lettek, mégpedig úgy, hogy a wobbler aljába fúrtam egy lyukat és egy 0,25 g-os sörétólmot ragasztottam be. A forma kivágásánál, hagytam egy kis plusz farokrészt és ennél fogva rögzítettem a wobblert, így sokkal könnyebb volt a csiszolás.Csiszolás után hígított lakkaba áztattam, beragasztottam a nyelvet meg a drótot, aztán vízfestékkel kipingáltam, majd végül hajóépítéshez használatos kétkomponensű műgyantával vontam be. A végeredmény már wobblerre hasonlít :) A mozgásukat beállítva, majdnem olyan jók, mint az eredeti. Lesz ez még jobb is, addig csinálom míg a megszólalásig hasonlót nem csinálok az eredetihez, aztán majd jöhetnek a többiek is.

Azok a legyes domolykók!

Valamikor tavaly októberben fogtam először legyező botot a kezembe, azóta sok víz lefolyt a Dunán. Horgászataim részévé vált műlegyező bottal kergetni az apró csatornák domolykóit, és a legritkább esetekben maradtam csak halak nélkül!

Sügeres délután.

Wobblerek 2.

Salmo hornet klón.

A cím meglehetősen nagyképű, a minap elvesztett küszmintás bajnokomat hivatott pótolni, ez az általam összedobott fahalacska.Bár a nagy elődre csak nyomokban hasonlít.... Nem gondoltam volna, hogy idáig is eljutok majd, saját készítésű wobblerrel támadok :)

Még egy kicsit csúnyácska, nem kiforrott a tekintete, alakja és a színe, de az enyém, és ha domit fog majd akkor különösen büszke leszek rá. A hozzávalók: fenyő deszka, egyenlőre szőlőlugasból vágott kötöző drót,  terelőlapka cd lemezből, vízfesték, műgyanta, mindezekre meg pár réteg lakk. Ami hiányzik, az a főpróba!

A nagy domolykó álom.

A horgász titkon mindig nagy halakról álmodik, és ha az álom megvalósul, olyankor kerek a világ. 

Gumicsónakkal, őszi vizeken.

2 év a virtuális térben.

A horgászat és a természet iránti alázatom miatt indítottam a blogot, ennek már 2 éve, ha csak egyetlen embert is sikerült ezáltal a halak szeretetére "rávennem" már megérte a fáradozás. Hitem, hogy a világ, az ember és a természet kapcsolata jobbá tehető, ezt remélem a blog által én is erősíteni tudom. 

Nyárutó, legyes bottal, domolykókkal...

Október van valahol Európa közepén, egy a hegyekből induló, de a síkságon megszelídülő patak partján. Nyári szélgyerekek kergetőznek a nap szítta tarlón, por katonákkal hancúrozva, délibáb lebeg a távolban, szinte perzsel a levegő.

Legyezés, legyezés, legyezés.

Mostanában a legyezés köti le a horgászatra szánt időmet, csatorna, patak, folyó, mindegy, csak legyen hely lengetni a legyet.

A hanyi kisvasút.

Ősz van, hajnal van, hideg van, köd van, szarvasbőgés van! Most kell menni kajakozni, meg kajakkal horgászni!

A magyar tenkara fly fishing.

Pár hete még azt sem tudtam, eszik-e, vagy isszák a Tenkara horgász módszert, viszont sokat agyaltam azon, hogyan lehetne a vízinövénnyel benőtt csatornákon halat fogni. Persze adja magát a spiccbotos úszózás, de én nem élő csalival akartam horgászni....

Vad Szigetköz a szárazföldi delta.

Vad Szigetköz a szárazföldi delta, már a cím is sokat sejtet ennek a filmnek a tartalmáról, a készítők nagyot alkottak, nem egészen egy év leforgása alatt, egy órás mozifilmet csináltak,  a nekem is oly kedves vidékről. Amikor megtudtam, hogy a díszbemutató a Víz világtalálkozón lesz, nem volt kérdés, hogy elmegyek és megnézem.

Sárga gévagomba.

Amerikában és Nyugat Európában igazi csemege a sárga gévagomba, de már olyan kevés van belőle, hogy aranyáron mérik a piacokon. Ez a gomba az ártéri, erdőkben élő öreg fűzfákat kedveli, ilyen meg a nyugati féltekén már alig van. Nem baj úgy kell nekik, itt meg majd minden öreg fűzfán, vagy tölgyfán látom terpeszkedni ezt a gombát. Nem szeretem megenni, ezért csak lefotóztam, aztán mentem horgászni.

Re. Halpusztulás

Halpusztulás, már maga a szó is hoz fel nem kívánt emlékeket, amikor az ember közvetlenül átéli, az felér egy háborús csatatérrel, dögszag, puffadt vizíhullák, fuldokló éppen elpusztuló halak, gyomorforgató látvány! Ezt is mint a háborút, mi emberek idézzük elő a bolygón. Olvassátok el Atyafi bejegyzését, jól lenne ha nem maradna következmények nélkül és a bűnösök elnyernék "méltó jutalmukat"

http://atyafipeca.wordpress.com/2013/09/29/restauracio-2/

Körhinta.

Végy egy jó adag kalandvágyat, add hozzá a folyóvíz szeretetét, kell még bele a horgász tudás, és ha ez mind megvan, akkor pakold bele egy kajakba és irány a víz. Fűszer, só és bors nélkül, a legfinomabb étel is csak gyenge utánzat. A kajakos horgászat fűszere, sója és borsa a kihorgászott hal, ha ez a mennyiség sokszor jelentkezik, akkor nem elsózódik, hanem még jobban kiteljesedik.

Csatornás kirándulás.

Mivel egy enyhe áradás, elvette a kedvem, a Dunától, ezért a mentett oldalon próbálkoztam. Olyan csatornán, ahol még nem horgásztam, de már sokat hallottam róla.

Csend kajakkal..

Régen nem láttam már kajakból a vizet, ezen a hajnalon viszont velem volt a hajóm. Bár a kezdet nem volt biztató, előző nap 40 cm-t engedtek az ágrendszerre, ezért nem számítottam halakra, csak egy kiadós kajakozást terveztem.

Szentendrei szigetcsúcs.

Megkésett bejegyzés ez, még a nyáron történt, hogy ellátogattunk Kisorosziba pár napra, onnan pedig a szentendrei sziget csúcsára, ahol a Duna természetes strandot hozott létre. Ezen a homokos strandon töltöttünk néhány felejthetetlen napot.

Érik a kökény.

Itt van az ősz itt van újra, érik a kökény, már csak a deres hajnalokra vár. Kajakost húzta vissza vad Duna partja, a múltkori emlékek élénken éltek benne!

60 ezer.

Mire ezeket a sorokat írom, már régen túlpördült a kattintás számláló a hatvanezres számról. Két éve indítottam útjára ezt a blogot, az elején pár száz látogatóval havonta, most meg a négyezret döngeti minden hónapban az oldallátogatások száma!

Sátorozás a Halrekesztő zárásnál.

Mára már hagyománnyá vált, hogy egyik horgász cimborámmal és gyerekeinkkel egy éjszakát kint töltünk a Szigetközben. Most a Halrekesztő zárásra esett a választásunk, fehérlő kavicspadja ideális sátorozó hely. A gyerekek egy pillanat alatt birtokba vették. 

Álmodtam egy Duna ágat....

Kajakos körülszimatolt, érezte, hogy megtalálta amit keresett, az Ő Dunáját. Nem járt erre a madár sem, vaddisznók és szarvasok csapásain tudott csak a folyóhoz menni. Ősi dzsungel, szederindák, iszalag és szúrós nádtövek állták útját, de Ő csak csörtetett előre, a Dunájához! Volt, hogy combig süppedt a marasztaló iszapba, de kiverekedte magát, aztán lódarazsak fészke mellet vitt el a vadösvény, de innen is szerencsésen tovább állt. Küzdelmes volt a menyegző, de tudta, ha elnyeri szeretett Dunája kegyét, akkor horgász álmai legvadabbjai is kisfilmek lesznek a valósághoz képest.....

Kis legyes szösszenet.

Teljesen megváltozott a patak, levágta a vízügy a nádast, a felét a vízben hagyva, így a legyezés szinte lehetetlen lett. A víz színe is bezavarosodott, a nagy domik eltűntek, a kicsik maradtak, de finnyásan ették a legyeket. Mivel pergető bot nem volt nálam, ezért a legyezést erőltettem, nem sok sikerrel, a feltámadó szélben, mindig kifújta a partra a legyet... Azért néhány kis domolykót sikerült elkapnom, de ez a horgászat nem kerül be a felejthetetlenek közé.

Harcsa a sötétből.

Kedvem támadt egyet feederezni, nem mentem messze, a Mosoni Duna legközelebb eső kanyarulatába. Behajigáltam az elfeledett feeder szerelékeimet és vártam a halakat. Jöttek is kis bodorkák, karika keszegek, meg néhány kárász. A nagy meleg miatt, még fényképezni sem nagyon volt kedvem. A délután elteltével, amikor a nap lebukott a fák koronája alá, a kapások teljesen megszűntek..... 

Magyar Bucó pergetve.

Megint gazdagodott, pergetve fogott halfajok sora. A minap egy hajnali eredménytelen pergetős horgászatom egyetlen hala volt ez a kicsi Magyar Bucó. Fokozottan védett, eszmei értéke 100 ezer forint,  néhány fotó után gyorsan vissza is engedtem.

Chub fly fishing.

Ezt nem lehet megunni, annyira magával ragadott a módszer, hogy a pergetés már lassan a feledés homályába vész.... Persze legyezni nem lehet mindenhol, ezt már a tapasztalat mondatja velem. Kell hozzá a megfelelő víz. Én megtaláltam és egyre nagyobb halakkal ajándékoz meg. 

Dunai rabló.

Meghívást kaptam egy kedves barátomtól, csónakos horgászatra, elsősorban harcsa kuttyogatásra. Már hajnalban vízen voltunk, csendben csorogva néha ütve a vizet. Én csak a "kibic" voltam, se harcsás botom, se kuttyogató tudásom nincs, ezért mindenre felkészülve pergető botot vittem.

Műlegyes balin.

Késő délután, elhatároztam kilátogatok a Mosoni Duna egyik ágába, ahol tavaly ősszel kajakos horgászaton néhány domolykót sikerült megcsípnem, link: A kis süllő balin meg domolykók. A mostani vízállás ugyan még 80 cm-el meghaladta a tavalyit, de úgy gondoltam már gázolható lesz a víz. Tévedtem, de mekkorát tévedtem!!

Műlegyes domolykó horgászat.

A műlegyes horgászat eddig, nem nagyon hozott nekem sikereket, a folyók vízállása miatt, csak kora tavasszal próbálkoztam, aztán meg kis patakok partjára kényszerültem. A felnövekvő vízi növényzet, meg a partokon tenyésző vegetáció, viszont a nyár előrehaladtával, lassan megakadályozta, hogy a legyező horgászataimat siker koronázza.

Egy dunai süllő emlékére.

Hajnali 2-kor nem bírtam tovább, felkeltem, a már megszokott, beidegződött mozdulatokkal, pakoltam és indultam az Új Dunára. Kajakos horgászat, nem sok volt ebben az évben, hosszú tél, nagyon magas hosszan tartó árvíz, utána meg megközelíthetetlen sáros iszapos Duna part hetekig..... De most hogy az autóban ülve kajakkal a csomagtartón szelem a kilométereket, a sötétben, izgatott vagyok, le tudom-e tenni a hajót?? Pünkösdkor magas víznél, a megszokott helyen sikerült vízre szállnom, most ugyanott a kisebb víznél milyen lehet a part... Kérdések cikáznak bennem, izgalom, a várakozás izgalma...

Két fűz között. Könyv ajánló.

 Izgatottan vártam, mikor hozza a postás, Peti Balázs és Szári Zsolt által írt kisregényt. Végre egy olyan történet amit álmodni szokott a horgászember, nagy halak, jó barátok, kalamajka, izgalom és derű, és mindez egy csendes, elhagyatott......... na de a többit majd a könyvből megtudjátok :) A szerzők blogján feltüntetett e-mail címeken lehet megrendelni, egy négy gombócos fagyi áráért... 

Linkek: clogflyfishing.blogspot.com  pelsologia.blog.hu

 KÖSZÖNÖM a szerzőknek a könyv elolvasásával töltött felejthetetlen pár órát!

A műlegyezés öröme.

Kedvenc kis vízfolyásomon, próbáltam szerencsét, először pergetve, de a vizet annyira benőtte már a vízi növényzet, hogy szinte lehetetlen a pergetés, azért így sikerült néhány domolykót elkapnom. A sok hínár húzogatást, és töklevélbe akadást megelégelve elraktam a pergető botot és a műlegyes botomat szereltem össze.

Nyári domolykó varázs.

Tavaly már jártam itt, akkor nagyon sok domolykó lakta ezt a kis patakot, idén egészen idáig nem kedvezett a vízállás. Most viszont, már gázolható lett a víz, próbálkoztam a legyezéssel de csak lekövetésig jutottam, aztán meguntam és elővettem az UL botot :) második dobásra megvolt egy domi, aztán sorra követték a többiek is.