Gum-beetle és Gurgler légy.

Este elkészítettem Mcfly barátom instrukciói alapján ezt a legyet: 

Pergető (kajakos) horgász találkozó a Szigetközben.

Összejött egy jó kis csapat, Z. a haver, meg a blogon megismert két elszánt, az ultra light pergetést művelő horgász, ja meg én. Az egyikük I. kajakból pergetett, mintha magamat láttam volna kívülről.... Megbeszéltük kimegyünk együtt egy nagyon jó kis vízre, az időjárás nem volt kegyes, metsző szél borzolta a vizet, ami előző héten megáradt, ezért zavaros szinte tejfehér volt. Nem is volt halas élményünk de erre a vízre jövőre ki fogok jönni kajakkal, mert partról csak néhány hely horgászható meg. A helyi erők elmondása szerint van benne 5-6 kilós csuka 3-4 kilós dévér, harcsa, meg még ki tudja milyen hal.... Beszéljenek a képek, az év tényleg utolsó pecájáról.

Kis csuka, kis balin és a kis domolykó.

Elkészült egy rövidebb videó, az egyik patakon töltött horgászatomról ez az idei utolsó: 

Őszi Szigetköz kajakkal.

Találtam a videóim között egy őszi kajakos horgászatomról készültet, halak nélkül :( ami még nem volt publikus, fogadjátok szeretettel karácsony alkalmából :-)

Patakos peca a ködben.

Egy régi ismerősömmel mentünk ki hétvégén, megnézni a patakot. Kora délután indultunk, erősen szemerkélő köd borította a tájat, nem sok jót ígérve, egy kis pergetéshez. A patak alsó részéhez érve, meglepetten láttuk, hogy teljes szélességében be van fagyva. Vissza a kocsiba és a felső részen próbálkoztunk ismét, itt kicsit erősebb a sodrás, ezért nem volt befagyva csak a part széle, viszont egy jókora részen fakivágás volt, ezért szinte megközelíthetetlen lett a part. Bedőlt fák, gallyak mindenhol, remélem eltakarítja az Erdészet tavaszra... Tovább mentünk a még meghorgászható partszakaszra, de semmi mozgást nem láttunk, viszont már kezdett sötétedni. Gyorsan végigjártuk ezt a szakaszt, minden eredmény nélkül. Villámpeca halak nélkül, de egy jót sétáltunk, ez is valami. Nagyon gyorsan sötétedett, és a köd is egyre lejjebb ereszkedett a végén már nem láttam hova esik a kis wobbler. Talán ez volt az idei utolsó horgászatom a patak ezen részén, más részekre viszont még ki fogok látogatni mindenképp.

Hallégy ( Thunder Creek).

Kötöttem három Thunder Creek nevezetű, magyarosan hallegyet, rondák lettek mind a hárman, talán ez az egy amire rá lehet fogni a hallégy elnevezést. Van időm gyakorolni, tavaszra remélem kötök majd olyat is, ami már szépnek mondható. Egy biztos, elhatároztam a ronda első legyeimet sem dobom ki, hanem majd próbálok velük halat fogni, ki tudja lehet ezeket zabálják majd a 3 +os domik :-) Ja egyébként semmim nem volt hozzá amit az interneten írtak, nekiálltam összeszedni az alapanyagot, amiről úgy gondoltam jó lesz, aztán megcsináltam. A tesztelés még hátra van, kádban a fürdővízben :-) 

A domolykó császár bukása.

Elmentek, mindenki, hideg lett, nagyon hideg, lehűlt a patak vize, az öreg mohos hátú domolykó, már érezte hetekkel ezelőtt. Neki meg sem kottyant a hideg víz, a beszakadt fahíd lábánál, egy mély gödörben vészelte át az elmúlt évek teleit. Ez az ő birodalma volt, nem tűrt meg senkit maga körül. Kishalak ezreit látta vonulni, menekültek a tél elől, de ő kitartott a beszakadt fahídnál. Néha még hozott valami ennivalót a patak vize, egyre ritkábban, és ő egyre éhesebb volt - csak lenne még zsákmány - de a rákok már pihentek az iszapban, a rovarok megfagytak ott, a másik világban fent, kishal meg már nem járt a környéken. 

Kis csuka, kis balin, meg egy kis domolykó.

Végérvényesen beköszöntött a tél, álmosan, fázva indultam a patak partra megnézni mi történt ősz óta, kedvenc vízfolyásommal. Meglepődve láttam odaérkezésemkor, hogy a Vízügy asztal simaságúra borotválta az egyik partot, ez még jól is jöhet, majd tavasszal nem kell a zörgő nádban rendet vágnom, halkan meg tudom közelíteni a domolykókat. Most csukát akartam fogni, legalább egy kis csukát, ebben az évben még nem fogtam, igaz nem is horgásztam rájuk, annyi meg azért nincsen, hogy csak úgy beessenek mikor domolykóra, vagy balinra pergetek. A nádvágó gép a patakba is rakott rendesen, ezért minden második dobásom elakadt, de mivel most volt időm ezért nyugodtan visszaszereztem a wobblert. Már, már elmerengve dobáltam, pár km-t gyalogolva, mikor elnehezedett a botom, azt hittem elakadtam, de rúgott, úgyhogy felocsúdva fárasztani kezdtem, már láttam, hogy egy csuka van a horgon. Nem sokáig, pár tekerés után leakadt, viszont erre már én is felébredtem és elkezdtem jobban odafigyelni.