Keresés a blogban

2012. szept. 25.

Patakos túra, leakadó domolykókkal és egy kis balinnal.


Szombat délután pár órát szántam kedvenc patakom további felfedezéséhez, sajnos a múltkori meder tisztítás nem tett jót az élővilágnak, ezeken a részeken szinte csak kis méretű halakkal találkoztam. Beszereztem 0,9g-os jigfejet, hozzá meg egy zöld ászka rákra hasonlító ízesített gumit és ezzel a finom csalival próbáltam becsapni a patak lakóit de nem jártam sikerrel.

2012. szept. 22.

Mese a Kis Kavicsról.


Fenn az Alpok hófödte bércein, ahol a metsző északi szél borzolja, pusztítja a csipkés gerinceket, ott kezdődik ez a történet.

2012. szept. 19.

Őszi Szigetköz szarvasbőgéssel és álmaim balinjával

Sötétben értem ki, nagyon sötétben, ragyogtak a csillagok, csend volt és hideg éjszaka, valahol kuvik sikoltott, egy ág reccsent, pattogott az avar, szállt a hideg pára, borzongott a testem, libabőrös lettem és akkor BÖ, BÖ, BÖ BŐŐŐ bőgött egyet a bika olyan közel, hogy a hangja rezgéseit éreztem! Megállt bennem az ütő, kitágultak az érzékeim -mi van ha többen vannak- és gyors evezőcsapásokkal a vak sötétben neki iramodtam a rengetegbe vesző folyónak, félelmetes sodrással vitt magával a víz, néhol árnyak zúgtak el mellettem, én csak lehúztam a nyakam és próbáltam az evezővel a sodrás közepén maradni. Beszakadt partok, bedőlt fák keresztezték az utam, csak az utolsó pillanatban vettem észre, nem volt második esélyem, ez volt az ára annak, hogy napfelkeltére kiérjek a nyugodt vízre, ahol nagy csukák vártak éhesen. 



2012. szept. 15.

Kiruccanás a patakra.

Mindig érnek meglepetések....már rég voltam a kedvenc patakomon, most jutott rá egy kis idő, hogy kimenjek. Mikor odaértem már messziről láttam sétány lett a patakpart, nyár végi kaszáláson esett át az a fele ahol én is horgászni szoktam. Micsoda kényelem! Lehetne mondani, lakkos cipőben jöhetek domizni :-) igen ám de a domolykó sem hülye, sőt már messziről röhögtek rajtam, hiába kúsztam, másztam, akkor is észrevettek! Húú de szenvedtem, ott voltak a lábam alatt de mihelyst megmozdultam, vagy odébb léptem, már csak az iszapfelhőt láttam. Mint a nagy Ho Ho Ho Horgász rajzfilmben, biztos jót derültek rajtam a halak.

2012. szept. 11.

Kora őszi balin parádé.

Nagy dilemmában voltam, az ágrendszerben vagy az Öreg Dunán horgásszak? A szlovákok erőmű karbantartás miatt vizet engedtek a kiszáradó Szigetközbe de nem úgy ám hogy ott is maradjon! Egy nap alatt 2 métert emelkedett a víz szintje aztán amilyen gyorsan jött olyan gyorsan le is zúdult..... a halakkal együtt. Jó időt ígértek és ez nekem azt jelentette még egy utolsót megyek az Öreg Dunára "mezétlábas", kajakos, pörgetős horgászatra, hát így döntöttem. Bár a víz lehűlt, már csak 17 C, még élt bennem a remény, hogy a balinok a kövek közibe kergetik a küszöket.... A remény hal meg utoljára.